Hatice házasságuk alatt két leánygyermeknek adott életet: Hanımnak és Fülanének. A feleség 2 évvel férje kivégzése után hunyt el. Oszd meg a cikket ismerőseiddel! hirdetés
Mágnesteszt: Hogyan ellenőrizzük az ezüst- és aranyérmék valódiságát? – NUMIZMATIKAMAGYARORSZAG.HU
Az oszmánok és Magyarország
1520. évi trónra lépésekor Szülejmán szultán másfél millió km 2 -nyi, három kontinensre kiterjedő, 10–12 milliós népességű birodalmat örökölt atyjától. Kincstára kimeríthetetlennek tetszett (az 1520-as évek közepén a központi költségvetés rendszeresen több mint 1 millió arany többlettel zárt), hadserege pedig legyőzhetetlennek (a keresztény világban az a hír 394 járta, hogy a törökök "vasból vannak"). A félelmetes ármádia Szelim uralkodása (1512–1520) idején a Fekete-tenger vidékén, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger keleti medencéjében szinte mindent meghódított, amit érdemes volt. A hadsereg Európában (Ruméliában) állomásozó része ugyancsak részesedni kívánt a birodalmi hadjáratokkal együtt járó zsákmányból, ezért egyre hangosabban követelte a nyugati hódítások felújítását. A követelés találkozott Szülejmán elképzeléseivel is, aki mind belpolitikai, mind külpolitikai megfontolásokból hajlott arra, hogy az európai hadszíntérre irányítsa félelmetes hódító gépezetét.
A hárem átköltözésével – ahol IV. Mehmet idejében (1648–87) a nők száma meghaladta a kétezret (beleértve a kiszolgáló személyzetet is, akik ugyan nem voltak ágyasok, de szépségük alapján válogatták őket) – soha nem látott mértékben fonódott össze a politikai hatalom központja és az uralkodó magánélete. Vélhetően maga Ibrahim nagyvezír, a 16. század egyik legnagyobb hatalmú vezetője is Hürrem és befolyásos környezete akaratának áldozata lett. Amikor Rokszolána világra hozta Szelimet, fiú örökössel ajándékozva meg ezzel a szultánt, öldöklő versengés vette kezdetét közte és Gülbahar, Szulejmán másik felesége között. Mindkettejüknek sikerült a haseki szultána, azaz a – szultán számára – fiú örököst világra hozó feleség előkelő rangjára emelkedni. A rivalizálás ebben az esetben azonban nem a szokásos női féltékenységre vezethető vissza, az oszmán hagyományok szerint a trónutódlás ugyanis – ellentétben az európai monarchiák nagy részében kialakult gyakorlattal – nem automatikusan az elsőszülött fiút illette, hanem azt, aki a legnagyobb hatalommal rendelkező érdekcsoport támogatását élvezve letörte testvérei aspirációit.
- Rózsaszín achát hatása
- Ibrahim oszman sultan youtube
- Fűszeres harcsakockák salátával Recept képpel - Mindmegette.hu - Receptek
- Megszólalt a Blikknek a mindszenti vonatbaleset egyik áldozatának testvére - Blikk
- Stressz izületi gyulladás tünetei
- VAS ANGYAL ÜZLETHÁZ - Kertészeti gépek, szerszámok - Miskolc ▷ Vörösmarty Mihály Utca 73, Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén, 3530 - céginformáció | Firmania
- Puma magas talpur cipő 4
- Az oszmánok és Magyarország | A hódoltság kora. Magyarország törökkori története | Kézikönyvtár
- Nagy hatótávolságú wifi router setup
- D vitamin terhesség alatt
Tények és tévhitek: Szulejmán legfőbb bizalmasa - Starity.hu
Ibrahim Ragadványneve Őrült Oszmán szultán Uralkodási ideje 1640. február 9. – 1648. augusztus 8. Elődje IV. Murád Utódja IV. Mehmed Kalifa Uralkodási ideje 1640. Mehmed Életrajzi adatok Uralkodóház Oszmán-ház Született 1615. november 5. Isztambul Elhunyt 1648. augusztus 12. (32 évesen) Isztambul Nyughelye Isztambul Édesapja I. Ahmed Édesanyja Köszem szultána Testvérei II. Oszmán oszmán szultán IV. Murád oszmán szultán Gevherhan Sultan Hanzade Sultan Fatma Sultan Şehzade Kasim Ayşe Sultan Atike Sultan Házastársa Turhan Hatidzse szultána Gyermekei Mehmed, Szulejmán, Ahmed Ibrahim aláírása A Wikimédia Commons tartalmaz Ibrahim témájú médiaállományokat. Ibrahim, melléknevén Őrült Ibrahim, magyarosan Ábrahám ( Isztambul, 1615. – Isztambul, 1648. ) oszmán szultán és kalifa 1640 -től 1648 -ig. Apja I. Ahmed szultán, anyja Köszem szultána volt. Halála előtt trónfosztották. Élete [ szerkesztés] Ifjúkora [ szerkesztés] Ibrahim 1615. november 5 -én született I. Ahmed és Köszem szultána fiaként.
Szulejmán (1642. április) - Saliha-tól Fatma szultána (1642. szeptember) Hatice-tól Gevherhan szultána (1642) Turhan-tól Kaya szultána (1642) Mahienver-től II. Ahmed (1643) - Hatice - tól Murad herceg (1643) Ayşe-tól Selim herceg (1644) - Leyla-tól Osman herceg (1644) - Mahienver-től Beyhan szultána (1645) Turhan-tól Beyazid herceg (1646) Sivekartól Cihangir herceg (1646) - Sivekartól Atike szultána (1646) Leyla-tól Ayse szultána (1646) - Saliha-tól Orhan herceg (1648) - Telli Hümaşah-tól Bican szultána (1648) - Leyla-tól Halála [ szerkesztés] Ibrahimot még az ulemák (muzulmán vallástudósok) és a janicsárok is csakhamar meggyűlölték. [1] Amikor pedig az egyházi javakra is kivetette az adót, és megtagadta a janicsároknak járó zsoldot, 1648. augusztus 8 -án letették a trónról, és negyednapra megfojtották. [1] A trónon fia, IV. Mehmed követte. [1] Jegyzetek [ szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Oszmán szultánok listája m v sz Oszmán szultánok és kalifák A birodalom születése (1281–1389) I. Oszmán · Orhán · I. Murád A birodalom megszilárdítása (1389–1520) I. Bajazid · I. Mehmed · II.
Ibrahim oszman sultan ii
Pargali Ibrahim törökül Pargali Damat Ibrahim Paşa, ragadványneve életében a Makbul (kegyenc), halála után pedig Maktul (áldozat) volt (Parga(en), 1493 – Isztambul, 1536. március 15. ) oszmán nagyvezír I. Szulejmán uralkodása alatt 1523 és 1536 között, azon kívül Szulejmán sógora, miután nőül vette annak húgát, az özvegy Hatidzsét. A görögországi Pargában született keresztény családban. Etnikai hovatartozása nem ismert, feltételezések szerint albán, görög, de szóba került az olasz (genovai) eredet is. Az apja halász volt. Hatéves korában elrabolták a kalózok, és elszakították szüleitől, majd eladták. Rabszolgaként abban a palotában élt, ahol az oszmán hercegeket nevelték. Ibrahim ezért iszlám nevelésben részesült, komoly tanulmányokat folytatott, nyelveket tanult, és művelt ember lett belőle. Szulejmán "bizalmasa" volt, olyannyira, hogy ugyanabban a lakosztályban nőtt fel, ahol a trónörökös, és csak egy folyosó választotta el a szobáikat egymástól, de sokszor még ugyanabban az ágyban is aludt Szulejmánnal.
Ibrahim (született November 4, 1615-ben a konstantinápolyi; meghalt August 18-, 1648-ban ugyanott), továbbá Ibrahim az őrült ( török deli), volt szultán az Oszmán Birodalom 1640-1648. Élet
İbrahimnak egy kafesban (herceg börtönében, herceg ketrecében) kellett élnie bátyja uralkodása idején, mivel az Oszmán Birodalomban elterjedt testvérgyilkosságot apja, I. Ahmed megszüntette. Az élet a ketrecben valószínűleg kedvezőtlenül hatott a pszichéjére, hiszen a trónra lépésekor megőrült. Bátyja, IV. Murád halála után İbrahim kezdetben habozott a trónra lépéstől, mert félt az intrikától és a támadástól (véleménye szerint még élő) bátyja részéről. Amikor a palota személyzete eljött a herceg börtönébe, hogy ő legyen az új szultán, becsukta az ajtót. Csak édesanyja, Kösem Mahpeyker volt képes rávenni őt arra, hogy hagyja el a kafesi herceg börtönét, hogy trónra lépjen, azzal, hogy testvére holttestét bizonyítékként hozza. Szultánként töltött idejének nagy részét szexuális élvezetekkel töltötte háremében.
Hürrem az iszlám vallás tanításaival is megismerkedett, anélkül, hogy a Próféta követőjévé vált volna. A szultán ágyasai eredendően szolgák voltak, és kizárólag az anyasággal válhattak szabad nőkké, a házasság ugyanis önmagában nem volt elegendő feltétel. Szulejmánt azonban – aki akkoriban már két gyermek apja volt – azonnal rabul ejtette Hürrem szépsége, így a lánynak nem kellett tartania az örökös szolgaságtól. Az uralkodó annyira beleszeretett, hogy egész életében hű maradt hozzá. Az oszmán történelem során több alkalommal előfordult, hogy a nők voltak kénytelenek helytállni a szultán helyett, főleg az uralkodó távolléte idején. Már a görög Nilüfer is kiválóan kormányozta a birodalmat, mialatt hitvese, a második oszmán szultán, Orhan háborúzott. Az a fajta befolyás azonban, amely a 16. századtól Rokszolána és az őt követő szultánák élveztek, teljesen újszerűnek számított. Az Északkelet-Európából érkezett Hürrem rendelkezéseinek egyike az volt, hogy a háremet költöztessék át Isztambul szívéből a Topkapiba, a Szeráj néven is emlegetett birodalmi palotába, amely éves szinten egymagában felemésztette a birodalom adóbevételeinek mintegy 25%-át.